Találkozás Dámával

Egyszer volt, hol nem volt, a nagyvilág közepén, az ősz első, aranyszínű fuvallataival együtt megszületett Pötty. Pötty helyes kis apróság volt, aki együtt nevelkedett a többiekkel: szeptemberben szőlőt eszegettek, októberben ködben bújócskáztak. Vidám kis gondtalan Pötty volt ő, amíg el nem jött a november, a hideggel és a furcsa várakozással telve. Éppen lábat lógattak a többiekkel egyik este a híd alján, és nézegették a fényeket a folyó vizén, amikor egy sziporkázó gömböc jelent meg előttük. 

- Szólítsatok Dámának. - mondta a gömböc, illetve...

A gömböc fényéből lassan kibontakozott egy kerekded, tenyérnyi tündér, aranyhaja magas kontyba tekerve, zöld ruháján piros girlandok, szárnyai aranyszínűek. Pötty le volt nyűgözve. Megnézegette magát: "én is hasonlóan néznék ki?" Nos... nem. Pötty valójában... egy pötty volt. Nagyon kedves, csinos kis pötty, egészen rendes, talán kicsit csillogóan is festett, de hát nem volt több egy pöttynél. A társai talán? Őket is megnézegette - eddig ez nem tűnt túl fontosnak - ők sem voltak épp érdekesebbek.

Dáma felhorkant - amennyire egy elegáns úrinő-tündér horkanhat természetesen - és rájuk ripakodott halkan, de határozottan.

- Ne bámészkodjatok, mint akik még sosem láttak tündért. Bár tudom, hogy még sosem láttatok tündért, de meg lehet ezt is szokni. Most pedig indulás, mert sok dolgunk lesz.

Pötty erre haladéktalanul tovább bámészkodott. Álmélkodva. Rendben, Pötty talán nem volt a leggyorsabb elme, de ha te találkoznál először Dámával, aki azonnal lekapna a tíz körmödről, hidd el: te is ledermednél egy kis időre. Ugye? Nahát.

- Aki nem indul el mellettem ebben a minutumban, az kihagyja az idei karácsonyt, ezt előre leszögezem. - mondta Dáma. Bár egyikük sem tudta, mi lehet az a "karácsony"-dolog, de Dáma olyannak tűnt, akit követni szokás, úgyhogy szépen elindultak utána mindannyian, mint a kiskutyák. Olyan rendetlenül is. Amíg Dáma szemét forgatva kettes sorokba nem rendezte őket, és szépen felszálltak a villamosra.

- Az iskola csak pár megálló. Addig próbáljatok nem elveszni. Istenem, évről évre gyengébb évfolyamot kapok, mihez kezdjek ennyi kis bambával.... - Dáma utolsó szavait elnyelte az utasok zaja. Munkából mentek hazafelé, és a hétvégi tökös-boszorkányos ünnepről beszélgettek. Pötty szerette őket hallgatni, különösen, amikor ilyen lelkesek voltak.

- A kalapomat persze jövőre nem lehet már használni - mondta egy szép, szőke lány, aki két barátnőjével álldogált a villamos forgójában - tudod, a denevérfülest. Kristóf lelocsolta pezsgővel, úgy néz ki, mint a saláta, gusztustalan.

- Kati, a denevérfüles kalapod eleve úgy nézett ki, mint egy gusztustalan saláta. - szögezte le a vékony ajkú, nyúlánk, barna lány. - Ezzel az egyenes hajaddal sehogy se nézett ki. Mondtam, hogy a fátylasat vett föl, annak a pezsgő se ártott volna.

- Viszont akkor nem venne újat Kristóf jövőre. - szólt közbe a dundi.

- LESZÁLLUNK! Mondom másodszor, ha volnál kedves figyelni! - mennydörgött hirtelen Dáma Pötty fülébe, aki behúzta volna a nyakát, ha lett volna neki, és iszkiri, futott a többiek után az érthetetlen "iskola" felé az ismeretlen "karácsony" kedvéért.